Tegnap T. (buddhista lelki vezetőm) és én találtunk nekem egy ígéretes koncepciót a szakdolimhoz. Ez a cikk erről szól.

A lényegi eleme a mozgássérült emberek mentális állapota, nem közvetlenül a fizikai kezelésük. Úgy vélem, számos nálam okosabb ember leírta már, hogy ilyen, vagy olyan betegek (baleseti sérültek, daganat miatt/mellett lebénulók, stroke-osok,...) milyen és mennyi kezelést kaphatnak állapotukból kifolyólag. Ezen kezelések többsége neurológiai, fizikoterápiás és gyógytorna jellegű, ha jól értelmeztem eddigi tanulmányaimat, valamint saját példámon keresztül is látom. A sérült emberek lelkiállapota nagyon nagy mértékben kell függjön az állapotuk elfogadásától, vagy épp tagadásától. E kérdés köré épül a koncepcióm. A pszichoszomatikus kérdésről azt gondolom, hogy nagyon jól illeszthető lenne a keretek közé. A rehabilitáció testi része mellett engem a lelki javulást hozni hivatott tevékenységek érdekelnek -remek példa, hogy ki hogy tud vagy nem tud megküzdeni a súlyos sérüléssel együtt járó figyelemigénnyel, és a társadalom rosszul megélt visszajelzései miatt gyakran érzett figyelemhiányos állapottal. Szeretném benne a szakma számára újdonságokat is mondva reprezentálni, hogy a helyzetek hasonlósága esetén mennyit ad hozzá az esetleges javuláshoz, közérzeti állapothoz, ha valaki valahonnan valamilyen őt magát belülről is motiváló lelki segítségre tesz szert. Ennek vizsgálatához gyűjtök segítséget, hogy a testi fogyatékosokkal kontaktáló lelki gondozók milyen példákkal tudnák illusztrálni, hogy egy-egy sérült szerint a saját állapota javításáért mit tud és mit nem tud, akar megtenni. Aktivitás-teszt, egy szóban. Arra szeretnék rájönni, hogy aki optimista és aktív, az mennyivel tud teljesebb életet élni annál, aki azonos vagy hasonló betegséggel küzd, de mondjuk egyszerűen csak eljár minden kezelésre, amit mondanak neki, azonban bezárkózik, ha érdeklődnek egyszerűen az iránt, hogy hogy van. Pedig lelke mélyén minden mozgáskorlátozott arra vágyik, hogy valaki megkérdezze, hogy hogy van, csak kezelni kell a helyzetet, ha van ilyen, de ha nincs, főleg akkor.